A hialuronsavat a legtöbben úgy ismerik, mint egy a szépségiparban ma már egyre gyakrabban használt feltöltő anyag, mely apránként átveszi a helyét a botoxos, illetve kollagénes kezeléseknek. A hialuronsav azonban sokkal többre képes, mint bőrünk megfiatalítása.

Kezdjük azzal, hogy mi is pontosan a hialuronsav. 

Ez a nagyméretű szénhidrát molekula, szinte az összes szövetben megtalálható. Az emberi szervezetben elsődleges szerepe a vízmegkötés, míg az izmokon, ízületeken belül főként azok rugalmasságának megőrzése legfőbb feladata. Különleges szerkezetének, halmazállapotának és persze szövetbarát természetének köszönhetően számos gyógyszerészeti készítményben felhasználják, mint alapanyag.

Régebben olyan emberi, illetve állati szövetekből nyerték ki az ilyen készítmények alapanyagául szolgáló hialuronsavat, melyek jelentős mennyiséggel rendelkeztek ebből, ma már azonban bakteriális tenyésztéssel állítják elő. A hialuronsavat a mai napig elsősorban a reumatológiában és a sportorvoslásban használják. Ott, mint az „ízületek kenőanyagát” ismerik. Az ízületi résekbe befecskendezve segíthet lassítani a kopást, illetve csökkentheti a fájdalmat, valamint az esetleges ízületi gyulladásokat.

Kevesen tudják, hogy a hialuronsavat az urológiában is használják, főként fájdalmas hólyag szindróma esetén. Ilyenkor a húgyhólyag hialuronsavval való feltöltésével regenerálják és állítják helyre a hólyagfal nyálkahártyáját, melynek köszönhetően csökkenhet a gyulladás mértéke. Szintén kevesen vannak tisztában azzal, hogy egyre gyakrabban alkalmazzák a fogászat területén is, pont az előzőekben leírt gyulladáscsökkentő hatása miatt.

A hialuronsav önmagában egy nagyon száraz és könnyű anyag, melynek már igen kicsi koncentrációjú vizes oldata is jelentős viszkozitással bír. Természetes állapotában szinte a tejes emberi testben megtalálható, de legnagyobb mértékben a szemben, a bőrben, ízületekben és csontokban, valamint a sejtközötti állományokban van jelen.

Sokan nem is gondolnák, hogy a hialuronsav történetének igen komoly magyar vonatkozása is van. Mivel viselkedését és viszkozitását tekintve a bakteriálisan előállított hialuronsav egy kis vízzel vegyítve nagyon hasonlatossá válik a nyers tojásfehérjéhez, ezért 1942-ben, Dr. Balázs Endre egy szabadalmat nyújtott be a hialuronsav sütőipari felhasználására. Igen, nem elírás, Dr. Balázs Endre a sütőiparban szerette volna hasznosítani a hialuronsavat, a háború miatt hiánycikknek számító tojásfehérje helyett. A magyar professzor az ezt követő évtizedekben is meghatározó és emblematikus figurája maradt a hialuronsavval kapcsolatos kutatásoknak.

A sütőiparban ugyan nem, de az orvostudományban felfigyeltek a hialuronsavban rejlő rengeteg lehetőségre. Az 50-es évektől egyaránt használták különböző szem –és bőrbetegségek, valamint reumatikus elváltozások kezelésére. A hatékonyságát főként annak köszönhette (és köszönheti a mai napig), hogy rendkívüli tisztasága miatt nem okoz irritációt.

Ezen hasznos és természetes anyagot a 90-es évek végén kezdte felfedezni magának a szépségipar. Az akkor ráncfeltöltésre használt botoxot számos kritika érte, és a 2000-es évek elejétől divatossá váló kollagénes készítmények sem váltották be teljesen a hozzájuk fűzött reményeket. Ezen eljárásokat kezdik egyre fokozatosabban felváltani a hialuronsav készítményekkel végzett feltöltő és ránctalanító kezelések.