Mind tudjuk, hogy az ékszerek története valószínűleg egyidős az emberiség történetével, de vajon melyik lehetett az az ékszer, melyet őseink először vettek magukra. Ezt megmondani nagyon nehéz lenne, az azonban biztos, hogy a karkötők és karperecek az elsők között lehettek. Persze azt, hogy ezek milyen anyagból készültek, vagy éppen a kar melyik részén hordták (hiszen gyakoriak voltak a felkart díszítő karperecek is), mindig az adott kultúra sajátosságai határozták meg.

A karkötők múltja tehát tényleg igen régre vezethető vissza, hisze egyiptomi ásatásokon a kutatók olyan karkötőkre is bukkantak, melyek kora nagyjából 7000 éves lehet. Ezen karkötőket főleg vallási, spirituális céllal hordták, melyet azok díszítése is bizonyít. A szkarabeusz bogár az ókori egyiptomiak egyik szent állata volt, ami egyben az újjászületést is jelképezte. Ezen 7000 éves karkötőkön leggyakrabban megjelenő díszítő motívum a szkarabeusz volt, tehát nyilvánvaló a feltételezés, hogy ezen ékszereknek mitikus hatalmat tulajdonítottak és nem divatból viselték őket, hanem hogy ezáltal tisztelegjenek az isteneik előtt. Ezen ékszerek szakrális értékét az is bizonyítja, hogy sokszor tulajdonosával együtt temették azokat el, hogy az ékszer megóvja viselőjét a túlvilágon is. A legkorábbi ilyen ékszerek még fából készültek, majd megjelentek a bronz és később a nemesfémekből készül karkötők is az ókori Egyiptomban. Persze a karkötők nem csak a Nílus völgyében bírtak ilyen jelentős szereppel, hiszen más ókori társadalmakban is megjelentek és vallási szerepük egyre inkább elhalványult díszítő funkciójuk mellett. Az ókori görögök esetében például a karkötőket már főleg csak nők hordtak és a leggyakrabban megjelenő díszítőelem a karon körbetekeredő kígyó volt. Persze azért spirituális funkciójuk sem veszett el, hiszen az ókori mediterráneum területén több kultúrában is megfigyelhető volt, hogy tavasztól őszig piros és fehér színű zsinegekből font karkötőt hordtak, ugyanis hitük szerint ez megvédte bőrüket a leégéstől. A római kultúrában szintén nem csak ruházati kiegészítőként, hanem státusszimbólumként is hordtak karkötőket, mivel sokszor a császár a legbátrabb hadvezéreit egy császári karpereccel ajándékozta meg. A rómaiaknál azonban hagyomány volt, hogy karkötőt csak a jobb kezükön hordhattak, mert a bal karon viselt karperec balszerencsét hozhatott tulajdonosára. Az ókori perzsa nők és férfiak szintén viseltek karkötőket, de ezek gyakorta akkorák voltak, hogy az egész alkart befedték. A Kelta kultúrában is jelentős szereppel bírtak a különböző karkötők, melyek viselésének jogát a férfiak esetében sokszor valamilyen bátor cselekedettel lehetett elnyerni a törzsfőnöktől. Mivel egy ilyen díszes karkötőt megszerezni nem volt könnyű, ezért "piaci értékük" is magas volt és volt, hogy pénz helyett csereeszközként is használták őket. Persze nem csak a fejlettebb kultúrákban volt kedvelt ékszer a karkötő, hiszen a különböző naturális népek, mint mondjuk az amerikai őslakosok is előszeretettel hordták őket, de egyértelmű, hogy ezek olyan természetes anyagokból készültek, melyek az ő vallási szokásaikhoz közelebb álltak, így főleg madártollakból, vagy éppen kagylókból. A gyűrű mellett a karkötő az egyetlen olyan ékszer, melyek viselése nem halványodott el még a sötét középkori Európában sem és bár volt idő, mikor férfiak nem viselhettek ilyen ékszert, napjainkban újból hódítanak mindkét nem esetében.