Kezdjük azzal, hogy mi is pontosan a siklóernyő és hogyan képes olyan sokáig a levegőben maradni, főleg hogy nincs is hajtóműve. A siklóernyő nem keverendő össze a normál ejtőernyővel és bár értelemszerűen abból fejlődött ki, mégis eltér egy hagyományos paplanernyőtől, hiszen míg egy ejtőernyő feladat, hogy a vertikális mozgást, vagyis a zuhanást lassítsa, addig a siklóernyő esetében a hangsúly a horizontális mozgáson van. Ebből kifolyólag az ernyő kialakítása és formája is teljesen más. Egy siklóernyő nagyon hasonlít egy repülőgép szárnyprofiljára mind kinézetét, mind működési elvét tekintve. A lényeg egy nagyon egyszerű aerodinamikai törvényszerűségben, méghozzá a felhajtó erőben rejlik.

Ha sikerül úgy kialakítani az ernyő formáját és felszínét, hogy a fölötte elhaladó levegő felgyorsuljon, míg az alatta elhaladó lelassuljon, akkor a fellépő nyomáskülönbségnek köszönhetően az ernyő alatt felhajtóerő keletkezik és ez tartja a levegőben az eszközt.  Ez a felhajtó erő azonban magában kevés lenne ahhoz, hogy az ernyők a több tíz kilométert is repülhessen vele, ehhez szükség van egyéb trükkökre is. Az első és legfontosabb a startolás. A siklóernyőzés kezdetén, mivel az ernyők még nem voltak ilyen fejlettek, ezt általában vontatással oldották meg. Egy autó mögé kötöttek egy kis házilag összeeszkábált guruló szerkezetet, amire az ernyős ráállt, majd elkezdték vontatni. Mikor elérte a megfelelő sebességet és az ernyő is megtelt levegővel a siklóernyős el tudott rugaszkodni a vontatott kocsitól. A hangsúly tehát azon van, hogy az ernyő megfelelően megteljen levegővel. A mai ernyők már olyan kiváló aerodinamikai tulajdonságokkal rendelkeznek, hogy nincs szükség vontatásra, sima állórajtból is fel tudunk velük szállni, ha széllel szembe fordulunk. Mondjuk ez nehezen oldható meg egy domboldali rajtolás esetén, hiszen ott a lejtőről lefele kell startolnunk, ám itt pont a lejtő fog nekünk segíteni a felszállásban.A megfelelő startolás és aerodinamikai jellemzők azonban még mindig nem magyarázzák meg az olyan hosszútávú siklóernyős repüléseket, mint Nevil Hulett (dél-afrikai siklóernyős) 502-km-es rekord siklása még 2008.  Az ilyen hosszú táv megtételéhez utánozni kell madarakat, vagyis a siklóernyősnek meg kell lovagolnia a felfelé szálló légáramlatokat, hogy magasabbra jusson hiszen a jelenlegi legjobb ernyők siklószáma is csak körülbelül 9. Ez azt jelenti, hogy egy méter függőleges ereszkedés közben 9 métert képesek előre haladni. Érezhető tehát, hogy ehhez a több mint 500 kilométerhez folyamatosan növelnie kellet az ernyősnek a magasságát kihasználva a felfelé áramló levegőt. Az egyetlen probléma, hogy sok extrém sporttól eltérően, a siklóernyőzésbe nem lehet csak úgy belecsapni, hiszen komoly felkészítésen és vizsgákon kell túljutnunk, ha igaz siklóernyősökké szeretnénk válni. Mondjuk ez sem akkora gond, mert ma már hazánkban is elég sok sport egyesület indít siklóernyős tanfolyamokat, ahol tapasztalt pilótáktól sajátíthatjuk el ezen sport minden csínját-bínját. A másik lehetőség, hogy egy tandem siklás során próbáljuk ki a hangtalan siklás élményét egy tandempilótával összekapcsolva, de fennáll a veszélye, hogy beleszeretünk a dologba és végül úgyis egy tanfolyamon kötünk ki.