Ahhoz nem fér kétség, hogy a különböző tésztafélék a világ legkedveltebb és legtöbbek által fogyasztott ételei közé tartoznak. Ez egyrészt a száraztészták magas tápértékével, másrészt pedig a tésztaételek hihetetlen sokféleségével magyarázható. A tésztákat fogyaszthatjuk köretként, kiválóak lehetnek különböző saláták alapanyagának és a leveseket is tartalmasabbá tehetjük velük. De hogyan is indult világhódító útjára a tészta?
Legtöbben megvannak győződve arról, hogy a tésztát az olaszoknak köszönhetjük. A helyzet azonban ennél kicsit bonyolultabb. A "legenda" szerint a tészta csak a XIII. században jutott el Itáliába Marco Polo kínai utazásaink köszönhetően. Persze ez a legenda sem állja meg a helyét, bár az tény, hogy a Távol-Keleten már az időszámításunk előtti századokban is fogyasztottak tésztát, csak ezek alapanyag nem liszt, hanem szója és rizs volt. A valóság azonban az, hogy a gabona termesztő kultúrákban egymástól függetlenül jelent meg a tészta, így azok alapanyaga, az elkészítés módja és persze a tészták formája is civilizációnként eltérő volt. Egyes régészeti kutatások arra engednek következtetni, hogy a különböző tésztafélék, már az ókori Etruszkok étrendjének is szerves részét képezték. Ők azonban tésztáik alapanyagaként durumlisztet használtak, ugyanis Olaszország, főleg Dél-Itália éghajlati viszonyai a durumbúza termesztésének kedveztek a leginkább. A hagyományos olasz tésztafélék, mint a Spagetti, a Makaróni, vagy éppen a Gnochetti, a mai napig durumlisztből készülnek, hozzáadott tojás nélkül. A legtöbb száraztésztához ugyanis tojást is adnak az elkészítés során, melynek köszönhetően azok íze sokkal lágyabb lesz, valamint fehérjetartamuk is magasabb, ami jótékony hatással van az izomszövetek regenerációs képességére. Attól függetlenül, hogy a tészta nem olasz "találmány" a legnagyobb tészta fogyasztónak (fejenkénti tésztafogyasztás/év) még így is a taljánok tekinthetőek. Persze az olaszok nem csak a fogyasztás, hanem az előállítás terén is élen járnak. A világ éves tésztafogyasztása nagyjából 13 millió tonna, mely elképesztő mennyiségnek tűnhet, de ennél még megdöbbentőbb adat, hogy az olasz tésztagyárak évente közel 3 millió tonnát állítanak elő, amihez képest a hazai tésztaipar éves 70 ezer tonnája eltörpül. A világ második legnagyobb tészta előállítójának az Egyesül Államok számít évi 2,5 millió tonnájával. A világ száraztészta előállítóinak TOP 5-ös listáján megtalálható még Brazília, Oroszország és talán furának tűnhet, de Svájc is. A hazánkban kapható tésztákat alapvetően két nagy csoportba sorolhatjuk. Egyrészről ott vannak az italiana stílusú száraztészták, melyek durumlisztből készülnek és tojást nem tartalmaznak. Az ilyen típusú száraztészták alapanyaguknak köszönhetően sokkal gyorsabban megfőnek és az "al dante" állapotot is jóval könnyebb eltalálni egy durumlisztből készült spagetti esetén. A másik nagy csoportba a hozzáadott tojással készült száraztészták tartoznak. A legklasszikusabbnak a 4 tojásos száraztészták számítanak, persze léteznek 5, 6 és 8 tojásos száraztészták is. A tojás tartalmú tészták legnagyobb előnye a durumtésztákkal szemben, hogy sokkal több víz felvételére képesek, vagyis sokkal jobban meg tudnak dagadni főzés közben, így kevesebbet kell belőlük használnunk, emellett a tojásnak köszönhetően túlfőzni is nehezebb őket.
