Amikor az ember meghallja a rafting kifejezést, akkor egyből a hatalmas és veszélyes zúgókon gumicsónakokkal keresztülsuhanó, vakmerő evezősök képe ugrik be. Egy ilyen kép alapján jogosan merül fel az emberben a kérdés, hogyha ez ennyire veszélyes, akkor hogy lehet hogy egy rafting túrán nem csak hogy vadvízi tapasztalattal nem rendelkező felnőttek, de akár még gyerekek is részt vehetnek? Ennek az egyik oka, hogy vadvíz és vadvíz között is van különbség. Igazából a folyókat ilyen szempontból hét kategóriába szokás rangsorolni. A WW (White Water) I.-es kategória a legkönnyebben hajózható folyó. Nem keletkeznek benne nagyobb hullámok, a zúgók is jelentéktelenek, a kanyarok egyszerűek és az útirányt is, vagyis hogy egyes akadályok között hol érdemes átkelni, könnyű felismerni.

A következő szint a WW II.-es besorolás. Egy ilyen folyószakasz már mérsékelten nehéznek tekinthető, itt már lehetnek kisebb hordalék-akadályok és gyorsabb zúgók, de még ez is könnyen hajózható, mert az örvények és a limányok (visszafolyás, ami például a folyó beszűkülésénél keletkezik), még könnyedén leküzdhetőek. A kezdők számára ez a két szint ajánlott, mert a WW III.-tól már kezdődnek a nehézségek. Az ilyen folyó, vagy folyószakasz már megjelennek az elzárt zúgok, a hullámok a kisebb esések miatt sokkal kiszámíthatatlanabbak és az örvények és a limányok is jóval erősebbek. A IV. szintnél a helyzet tovább bonyolódik. Itt már sok lehet a hosszan tartó és elzárt zúgó, a hullámok pedig magsakk, de nem állandóak, ami még kiszámíthatatlanabbá teszi. Egy ilyen folyószakasz esetén, még a profi raftosok is előbb inkább bejárják a folyószakaszt, hogy feltérképezzék a veszélyeket. A WW V.-ös fokozat, már rendkívül nehéznek tekinthető. Nagy vízhozam, tartósan elzást utak, sok hordalék és magas zúgók. Itt már nem csak hogy ajánlott, de kötelező is raftingozás előtt bejárni a folyószakaszt. A legmagasabb fokozat a VI.-os. Ez szinte már járhatatlan. Egy ilyen folyószakaszt csak legprofibb és persze legbátrabb raftingosok próbálnak meghódítani. Mivel mint említettem a kezdőket maximum WW II.-es fokozatú folyóra viszik ki és a csónakot ekkor is egy a folyót jól ismerő és tapasztalt raftingos irányítja, ezért akár gyermekünket is biztonságban tudhatjuk egy ilyen vízi kalandon.

De nem csak ez nyújthat biztonságot, hanem azok az eszközök és felszerelések is, melyek testi épségünket hivatottak megvédeni. Az egyik ilyen a sisak. Ennek viselése akkor is fontos lehet, ha alacsony fokozatú, veszélytelen folyón raftingozunk, hiszen bármikor a vízbe pottyanhatunk és a víz felszíne alatt rejtve lehetnek olyan sziklák, vagy más egyéb dolgok, melyek sérüléseket okozhatnak. A másik ilyen védőfelszerelés a rafting mellény. Ez nem csak egyszerű mentőmellény, hiszen nem csak az a célja, hogy a víz felszínén tartson minket. Egy speciális anyagból készül melynek nagy a szakító szilárdsága és tompítja az ütéseket is, tehát ennek a valódi célja, hogy mint a sisak a fejünket, ez a felsőtestünket védje az ütésektől. Szintén fontos felszerelés még a neoprén ruha, melynek feladata, hogy megvédje testünket a kihűléstől. Nem számít hogy a legnagyobb nyári forróságban megyünk raftingozni, huzamosabb ideig a vízben tartózkodva akkor is könnyen kihűlhetünk, hiszen az ilyen a gyors folyású folyók vize nem igazán tud felmelegedni. A védőfelszerelések és az alacsony fokozatú folyók nyújtotta biztonság mellett persze kezdőként csónakunkat mindig egy tapasztalat vadvízi kalandornak kell irányítania, akitől még a túra megkezdése előtt elsajátíthatjuk az alapvető ismereteket, így egy nyári rafting túra kicsiknek és nagyoknak egyaránt biztonságos kikapcsolódást ígér.